A női szépség misztériuma nem ér véget! Az előző részben az indiai nők különleges szépségtitkaiba avattalak be benneteket. Megtudhattátok, hogyan készül a szemfesték és a körömlakk, miért hosszú a nők haja és miért hordják összefogva, valamint érintőlegesen szó esett néhány szimbólumról, amelyeket ebben a részben bővebben elmagyarázok. Folytassuk hát kalandozásunkat az indiai nők világában! Mitől olyan gyönyörűek és vonzók? Hogyan nyilvánul meg a külső megjelenésükben a belső szépségük?

Csillogó, csilingelő ékszerek

Az indiai nők akkor számítanak csak felöltözöttnek, ha a megfelelő ékszereket is felvették. Ha nincs elég karpereced, csupasz vagy. Vigyázz, mert Indiában meg is kérdezhetik tőled, hogy miért mutogatod magad, vagy arra gyanakodhatnak, hogy nem szeret a férjed! Más magyarázat nem létezik arra, hogy miért nincs ékszer egy nőn. Az asszonyok három karperecet mindig magukon viselnek: egy faragott fehér kagylószeletet, egy piros korallt és egy aranyat. A valódi korall most már nagyon ritka, pedig ez növeli leginkább a női energiákat. A legtöbben ehelyett egyszerű piros műanyagot hordanak, de persze ez meg sem közelíti a valódi korall hatását és szépségét. Nekem festett korall gyöngyeim vannak. Kagyló karperecet minden vásárban lehet kapni. Gyakran hamisítják, foltozgatják műgyantával, de azért ez még legalább elérhető. Arany vagy arany színű karperec szintén kapható, csak a pénztárcád határozza meg, hogy melyiket választod. A színes karperecekből pedig egy 29-30 cm-es sort szoktak árulni dobozban.

Az orrbavalók aprólékosan csipkézettek, és rendszerint a bal oldalon hordják. Ott ugyanis található egy akupunktúrás pont, ami az önfegyelmet, erényességet erősíti. A ṭīka egy kis csillogó díszecske, amit a választékba tesznek, a hajba beakasztva. A bokán bokalánc, illetve bokacsengettyű csilingel, sőt még a lábujjakon is gyakoriak a gyűrűk.

Számomra mindebben az a különleges, hogy a nők a védikus kultúrában nem hivalkodásból ékszerezik fel így magukat, hanem azért, mert ez így helyes. Ez a rendje és módja a nők megjelenésének. Csilingelő ékszereik mindig elégedettséggel töltik el őket, hiszen így mindig kecses hölgynek érezhetik magukat. Emellett ők nemcsak az eszmei értékek hordozói, hanem egyben fizikális értékmegőrzők is. A nők bokáján ugyanis néha egészen vastag arany bokaperec található. Ennek az oka, hogy a család nőtagjai hajdanán a család bankjának szerepét is betöltötték. Ezt még ma is láthatjuk India falvaiban.

A hosszú ruha, a befedett, összefogott haj és az ékszerek inkább tiszteletet ébresztenek a férfiakban, mint alantas vágyakat. A modern női szépség-propagandával ellentétben itt nem találkozunk öncélúsággal vagy magamutogatással, ezért ez a kultúra támogatja a lelki életet, a lelki önmegvalósítást. Évezredek óta így öltözködnek az indiai nők és néhány törtető divattervező merész újításait leszámítva azt láthatjuk, hogy lényegében a dizájn nem változott.

Cāṇakya Pandita (i.e. kb. 350-283, indiai író, tanár, filozófus, közgazdász, politikus, jogász és uralkodói tanácsadó) szerint egy nő legfontosabb ékszere azonban nem más, mint a kiváló férje, akit egész életén át követ. Még ha nem is oly kiváló, mégis magának a hűség elvének a követésével egy nő bizonyítani tudja az Isten iránti elkötelezettségét. Végső soron az evilági morál nem minden, ez is az anyagi világ része, de ha azzal a motivációval követjük, hogy Istent elégedetté tegyük, akkor a mélyebb lelki tartalma által közelebb visz minket a Legfelsőbbhöz. Ugyanígy a hűség elvének követése, a tisztaságra való törekvés vagy akár a szári vagy hosszú szoknya viselése önmagában még nem lelki tett, de ha Isten iránti odaadással párosul, ha azért tesszük az életünk részévé, mert tudjuk, hogy Isten ennek örül, akkor az már szeretet, jóga, vagyis összekapcsolódás a Legfelsőbbel. Más néven odaadó szolgálat.

A csodálatos szári viselet

Lehet valami egyszerűbb és egyben elegánsabb, mint egy szári? Szerintem nem. A szári a világon az egyik legősibb viselet, ami évezredek óta nem ment ki a divatból. Ennek a kulturális folytonosságnak többek között az is lehet az oka, hogy ez a női viselet minden olyan követelménynek megfelel, ami egy tökéletes öltözettől elvárható. Szép, egyszerű, sokféleképpen variálható, szerény, ám fenséges is, takar, ugyanakkor kecses, kiváló hőszigetelő tulajdonságai miatt télen fűt, nyáron hűt, nem lehet kihízni, kismamaruhának is megfelel, szoptatásnál főleg praktikus, esküvői ruhának pedig egyenesen pompás… szóval, egy apáca és egy királynő számára is a legjobb választás.

A szári nem más, mint egy körülbelül 5 méteres anyag, amit egy alsószoknya segítségével a megfelelő módon hajtogatva veszünk fel. Anyaga lehet pamut, viszkóz, juta, selyem, sőt akár gyapjú vagy ezek keveréke, illetve újabban műszál is. Általában van bordűrje és az egyik végén egy díszesebb rész, amivel a fejünket takarhatjuk. Szárit hordani egy életérzés. Ezt csak azok a nők tudják, akik már kipróbálták. Egyfajta tartást kölcsönöz viselője számára. Száriban hölgynek kell lenned. A szári tehát segít megtartani, felerősíteni benned azokat az energiákat, eszközöket, amelyeket te, mint nő kaptál. Sose felejtsd el, hogy te ezekkel tudsz dolgozni, bármit is elérni! Ez a te erőd! A hagyományos indiai kultúrában egy nő még akkor sem vesz fel egy kitérdelt mackónadrágot, ha történetesen egy építkezésen dolgozik.

Mit is mond Krisna a Bhagavad-gītában? “A nők között a hírnév, a szerencse, a finom beszéd, a memória, az értelem, az állhatatosság és a türelem vagyok.” (Bg. 10.34.)

Azt is megfigyelhetjük, hogy a lepelruhák, illetve a földig érő szoknya és a fejkendő általánosan valaha minden ősi vallásos kultúrában megtalálható volt. Miért? Mert ezekben a kultúrákban a nőket nem az érzéki élvezet tárgyaként és szimbólumaként tartották számon és nem is volt cél, hogy őket erre az önazonosításra neveljék. Manapság még sajnos tudat alatt is előfordul, hogy az erős külső nyomás hatására ilyen eltorzult szempontok alapján értékeljük önmagunkat. “Nem vagyok elég szép”, “Túl öreg vagyok” stb… A szári vagy akár egy hosszú szoknya egy nő szépségét kiemeli, ugyanakkor tiszteletben is tartja, méltóságteljes hangulatot árasztva. Ez a férfiakban visszafogja a kihasználó mentalitást, ami természetesen elősegíti az egész társadalom nyugalmát.

Festések, jelek, szimbólumok

A házas indiai nők több attribútumot is magukon viselnek – ha mondhatom így. Természetesen ezek mind pirosak. A bindit, a homlokon látható jellegzetes piros pontot valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom, míg a szindúrt, a haj választékába festett vörös csíkot talán kevesebben ismerik. Mindkettő arra utal, hogy a hölgy házas, életre szóló hűséget esküdött a férjének és odaadása jeleként sosem mulasztja el felfesteni magára ezeket a szimbólumokat. Indiában ezt mindenki nagyon komolyan veszi. A hűséget is és a jelvényeket úgyszintén. Még a reptéren dolgozó terepmintás oldalzsebes nadrágot viselő motozó nők között sem láttam egyet sem, aki bindi, szindúr és karperecek nélkül lett volna.

A bindit már az eljegyzés után is hordhatják a lányok, a szindúrt pedig az esküvő napján maga a férj festi fel legelőször. A bindi viselése egyfajta optikai védelmet is ad az asszonyoknak, mert elvonzza a tekintetet a test más részeiről. Még, aki nincs tisztában azzal, mit is jelent, ő is biztosan a bindit fogja észrevenni és megjegyezni először, ha egy védikus kultúrát követő nővel találkozik. A szindúr és bindi élénk piros színét egyaránt a kunkum, azaz a kilúgozott kurkuma adja. Egy indiai cikkben azt olvastam, hogy higanyból, kurkumából és citromléből készítik.

A szindúr viseléséről már a harappái többezer éves leletek is tanúskodnak, valamint számos eredeti védikus történet megemlíti. A Mahābhāratában például olvashatjuk, hogy Draupadīt, a Pāṇḍavák gyönyörű és erényes feleséget a Kauravák el akarták tulajdonítani és megpróbálták, lemosni a szindúrját. Egy még korábbi történetben az Úr Rāmacandra hitvese, Sītā festi fel a szindúrját, amikor a hős majomharcos, Hanumán megkérdezi tőle, mit jelent ez. Sītā elmondja, hogy ez a Ráma iránti szeretetét és hűségét fejezi ki, mire Hanumán másnapra tetőtől talpig pirosra festi magát. Emiatt Indiában a mai napig kunkumot használnak Hanumán imádatához.

A feleség a szindúr viselésével – a hosszú hajhoz hasonlóan – hosszú életet biztosít a férjnek. Emellett saját magát is megvédi a stressztől, ártó lényektől és a zavarodottságtól. Az összetétele miatt egészségvédő, agyműködéssegítő és termékenységet erősítő hatása is van.

Özvegyek nem hordják, mert a szexuális energiát ők már nem erősítik magukban. Hajadonok és özvegyek vagy apácák esetében a szindúr viselése tiltott. A férfiak vajon miért nem viselik? Erre a kérdésre pedig az a válasz, hogy a házasodás alkalmával a lány költözik el az apja védelméből a férje házába, ezért neki kell elsősorban a védelem a megváltozott környezet miatt.

A henna viszont szabadon festhető mindenkire. Persze az esküvői hennák a legpompásabbak, de kisebb virágmintákat vagy candrīkákat (csandrika – holdacska szó szerint, ismertebb nevén arabeszk vagy török minta) kislányokon is láthatunk. A minták persze mindig szimbólumok is egyben. Archaikus kultúrákban nincsenek jelentéstartalom vagy funkció nélküli ornamensek, pusztán a szem gyönyörködtetésére szánt díszítmények. Mindennek van jelentése, sőt energiája, teremtő ereje. A formák, alakzatok szabályosak, illeszkednek a világ Isten által adott rendjéhez. Azt követik, ezért olyan tökéletesek. Tehát a szép kacskaringók és virágok mind nagyon kedvezőek is. A tisztaságot, a női energiát, a harmóniát, a termékenységet erősítik.

A piros karkötők sem hiányozhatnak egy szindúrt viselő házas nő kezéről. Egy dél-indiai brāhmana (társadalmi osztály, amelybe a nevelők, tanítók, törvényhozók, tudósok, papok és prédikátorok tartoztak/tartoznak) családból származó hölgytől azt hallottam, hogy a kezet azért díszítik, mert ezzel szolgálnak legtöbbet a nők. Nem is illik például ételt felszolgálni csupasz kézzel. Érdekes, hogy egy félig arab ismerősöm pedig azt mesélte, hogy náluk a nők eltakarják a kezüket pont amiatt, mert a sok szolgálat miatt az nagyon vonzó. Tele van vonzó energiával.

A bokacsengettyűről pedig azt mondta a korábban említett indiai asszony, hogy a viselése stimulál egy akupresszúrás pontot, ami a méhet erősíti.

Meddig és hogyan szép egy nő?

Örökké lehetsz szép! Ez a jó hírem számodra! Mi a titka? Pontosan az, hogy nem ragaszkodsz a külső szépséghez. Ellenben nagy gondot fordítasz a belső megszépülésre.

Ugye te is találkoztál már azzal az érzéssel, hogy: “én miért nem vagyok olyan csodálatos, mint XY ott a képen vagy a filmben?” Pedig nagyon is csodálatos vagy. Nézd meg XY-t 20 év múlva… Hamis ez az elvárás önmagunktól, hogy örökké fiatalok maradjunk. Csak szomorúságot és végtelen frusztrációt okoz ez a versengésen és teljesíthetetlen elvárásokon alapuló szépség-propaganda. Nézzük, mi lehet egy jobb alternatíva!

A védikus kultúrában élő egészséges nő számára amennyire természetes, hogy szépen felékszerezi magát körülbelül 16-50 éves koráig, utána ugyanennyire természetes, hogy elhagyja ezeket, amikor már nincs rájuk szükség. Ha az életünkben jelen van a lelki tudás, a test öregedése nem okoz semmiféle pszichés zavart, vagy traumát. Egyszerűen értjük, hogy minek mikor van itt az ideje. Ha egy asszony idős, vagy megözvegyül, a haját levágja rövidre, fehér szárit vesz fel és többé nem festi és nem díszíti magát. Az adottságaink, a testünk, az energiáink mind eszközök az úton, de semmiképp sem a célok maguk. Az önmegvalósítást nem ilyen mulandó platformon igyekszik elérni az, aki ismeri a Bhagavad-gītā tanítását. A valódi célnak a lelki megtisztulást tartja, az Isten iránti odaadás kiteljesítését. Jót teszünk magunknak, ha nem ragaszkodunk túlságosan a saját női mivoltunkhoz, hanem el tudjuk fogadni annak funkcióját, s el tudjuk helyezni abban a képben, a teljes spektrumban, amit az emberi élet valódi küldetéséről tanít nekünk ez az időtlen bölcselet. Ha nem látjuk a teljes képet, hanem ragaszkodunk az életünk apró momentumaihoz, a relatív és átmeneti valósághoz, akkor bizony olyan esendő harcosokkal vagyunk körbevéve, akik garantáltan elesnek a csatamezőn. Aki nem ragaszkodik a mulandóhoz, ám mély kapcsolata van azzal, ami, illetve Aki örök, annak a szépsége is örök!

Tisztuljunk és szépüljünk hát a lelki bölcsességgel!

Szerző: Vallabhi-kānta Dāsi

Fotó: Kocsány Kornél, Kunjabihari, Szendrei Tibor

Cikkajánló:

A női szépség ősi indiai hagyománya és szerepe a lelki kultúrában I rész

Megjelent Schlovicskó Kata Álom-szivárvány című könyve a sminkek szerelmeseinek

Nyári szépítőújdonság csokor tőlünk nektek