Baba sorozat: Zalánnal az élet – 1. rész

By Frizura & Szépség

Hol is kezdjem? Annyi minden kavarog bennem, annyi mindent szeretnék kiírni magamból. Rengeteg új dolog csöppent az életembe egy aprócska ember születésével. Amilyen picike, olyan nap port kavart a házunk táján.

Anya szerettem volna lenni! Nagyon vágytam erre a szerepre, sokat álmodoztam róla, elképzeltem bizonyos szituációkat, melyekben minden és mindenki tökéletes és önfeledten boldog. Akkor nem is gondoltam, hogy ennek a szerepnek árnyoldalai is vannak: nehézségekbe ütközünk nap mint nap, lelkileg és fizikailag is lemerülünk, állandóan aggódunk, és hihetetlen nagy felelősség nehezedik a vállunkra.

Az eleje a legnehezebb
A várandósság 9 hónapja és a pár napos kórházi lét kevés arra, hogy felkészüljünk. Erre nem lehet felkészülni. Nem lehet mások elmeséléséből anyává válni. Mindenkinek végig kell verekednie magát az első nehéz heteken. Nekem szerencsém van, hiszen rengeteg támogatást kapok: itt van a férjem, aki mindenben segít, kímél, átvállal egy csomó dolgot, az anyukám, a nővérem és az anyósom is mellettem van, támogatnak minket lelkileg, és hozzák a finomabbnál finomabb ebédeket. Nélkülük biztos, hogy még nehezebb lenne.

Az első heteink az összeszokásról szólnak. Meg kell ismernünk egymást Zalánnal, össze kell csiszolódnunk, meg kell tapasztalnunk ezer meg ezer dolgot. Rá kell hangolódnunk egymásra. Ami, lássuk be, nem könnyű feladat. Eddig itt éltünk ketten, boldogan, „gondtalanul”, szabadon. Most pedig itt szuszog egy illatos kis csomag, aki fenekestül felforgatta a világunkat. Felborult a napirendünk, az estéink és az éjszakáink. Minden megváltozott. Az első napokban borúsan láttam ezt a nagy változást, pedig nagyon vágytam erre a kisfiúra. De a valóság olyan sokszor más… Anya legyen a talpán, aki a sok nehézség és stressz nyomása alatt az első hetekben észre veszi és élvezi kisbabája csodálatos lényét, mennyei illatát, apró kis gesztusait. Ilyenkor csak ezek a gondolatok kavarognak bennünk: miért sír már megint, remélem, van elég tejem, sokat kell innom, tápláló ételeket kell ennem, ha Ő alszik, nekem is hunynom kell egyet gyorsan, milyen jó lenne porszívózni, vagy megfőzni egy könnyű ebédet, de jó lenne fél órára kiszabadulni, csak menni, menni, cél nélkül, szabadon.
Az első sétánkat úgy vártam, mint a Messiást. A doktor nénik azt mondta, hogy szép fokozatosan kezdjük, először csak 5 percre vigyük ki… hát mi fél órát sétáltunk egy szuszra, mert annyira, de annyira jót tett a lelkemnek, hogy végre kimozdulhatok a négy fal közül, végre felvehetem a farmeromat, végre láthatom a világot, és megmutathatom neki a gyönyörű kisbabámat. Azóta minden nap sétálunk, szerencsére imádja a babakocsi ringatózását, mindig hatalmasakat alszik benne. Én közben barátnőzök, fagyizok, napozok, élvezem a nyarat, és kezdem felidézni magamban a régi életemet.

Türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz, de törekednünk kell rá minden kritikus pillanatban! Amikor nem aludtunk eleget, amikor huszadjára vesszük ki a kiságyból a síró gyereket, amikor nem tudunk megvacsorázni, amikor megnéznénk az e-mailjeinket, de éppen sír a baba, amikor időre kell mennünk valahová, és nem tudunk elindulni, mert bekakilt, enne még egy kicsit, vagy csak annyira üvölt, hogy nem merünk kimenni vele az utcára.

Zalán egy hónapos lett. Milyen nagy idő! Mostanra eljutottunk oda, hogy van egy kialakult napirendünk, ami többé-kevésbé tartható is. A szopizások gördülékenyebbek, az alvásidők kiszámíthatóbbak. Tegnap éjszaka például majdnem 6 órát aludt egyhuzamban! Ez fantasztikus, elkényeztet minket ez a kis Csoda. Minden nap tanulunk valami újat, minden nap határtalan boldogság önt el, amikor magamhoz ölelem és mélyen beszippantom az illatát. Abban a pillanatban minden nehézség elillan, mintha sosem lett volna. Csak mi vagyunk ketten, a világ megszűnik, nem számít semmi, csak a kettőnk köteléke. Szeretem Őt, tiszta szívemből! És ha arra gondolok, hogy hosszú-hosszú éveken át együtt leszünk, millió izgalmas pillanatot élünk majd meg együtt, láthatom felnőni, segíthetek neki mindenben, megtaníthatom akármire, felfedezhetjük együtt a világot, rengeteg örömet szerezhetünk egymásnak… akkor a legszerencsésebb embernek érzem magam!

Kárpátiné Boross Nóra