Egészséges ruhaipar?

By Frizura & Szépség

„A divat ára nem lehet a Föld”

Mary Creagh parlamenti képviselő az Egyesült Királyságban

Talán sokan nem is gondolnák, hogy ma a PET palack és a forgalmi dugó után a második legjobban környezetszennyező ipari ágazat a divatipar. A márkák közti verseny a ruhaiparban is egyre keményebb tempót diktál. A leárazások pedig még jobban arra sarkalják az embereket, hogy tucatjával vásárolják a pólókat, ruhákat. Sajnos kevesen vannak azzal tisztában, hogy a folyamatos ruhavásárlások mind kihatnak az éghajlatváltozás negatív hatásaira, ugyanis a ruhaipar a légkörbe jutó üvegházhatású gázok nyolc százalékáért felelős.

Azt tudni kell, hogy a ruhaipar a második legnagyobb vízfogyasztó iparág a világon a mezőgazdaság után. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) szerint egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami nagyjából megegyezik egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletével. Gondoljunk csak bele, hogy egy divatmárka, hány pólót hoz ki a piacra évenként? Vagy csak egy egyetlen sima fehér ing vásárlásával is annyi kárt okozunk, mintha 60 kilométert autóztunk volna? Nem véletlen tehát, hogy a lakosság folyamatos és kielégítetlen új ruhák iránti igénye a divatipart a második leginkább környezetszennyező iparággá tette. A mértéktelen és meggondolatlan ruhavásárlások sorozatával az egyik legfőbb természeti kincsünket is veszélyeztetjük, az élethez elengedhetetlen vizet egy olyan világban, ahol a világ lakosságának egyharmada nem jut egészséges ivóvízhez.

Mi várható az elemzők szerint?

2050-re a növekedés olyan mértékű lesz, hogy a számítások szerint, a világgazdaság éves karbon-kibocsátásának negyedét adja majd a textil- és divatipar. Ez a mérték pedig már összemérhető a hagyományosan és döntően fosszilis hordozókra épülő szektorok, például a kereskedelmi hajózás emissziója jelentette környezetvédelmi fenyegetéssel. Amennyiben az üvegházhatásért felelős iparágak nem csökkentik jelentősen kibocsátásukat, néhány évtized múlva súlyos, globális gazdasági és szociális válság alakulhat ki. Amennyiben, 2050-ig ugyanígy folytatódik a trend a ruhavásárlási szokásokban, akkor a ruhaipar fog felelni a klímaváltozások negyedéért, pedig ez egy viszonylag egyszerűen kezelhető probléma lenne.

A környezetszennyezés okai a ruhaiparban

A ruhaipar jelentős mennyiségben növeli az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben. Minden egyes ruhavásárláskor tovább fokozzuk a globális éghajlatváltozást. Hogyan? A ruhák elkészítéséhez felhasznált textilek előállítása az egyik legszennyezőbb iparág a Földön, a teljes szén-dioxid (CO₂) kibocsátás 5%-át teszi ki. 2000 óta 60%-al több ruhát vásárolunk, így nem meglepő, hogy többek között ennek hatására a CO₂ légköri koncentrációja növekszik. Továbbá a ruhák mosása során nagy mennyiségű vizet használunk el, egyetlen egy farmert mosásához annak teljes időtartalma alatt közel 4000 liter víz szükséges. A folyamat közben rengeteg káros anyag képződik, ami a tengerekben köt ki, szennyezve ezzel a tenger élővilágát. Ha belegondolunk, csak az Egyesült Királyságban percenként 2 tonna ruhát vásárolnak. Ennek a ruha mennyiségnek az előállításakor közel 50 tonna szén-dioxid keletkezik, összehasonlításképpen, ha autóval közlekedünk, akkor 27 000 kilométer alatt termelődik ugyanez a mennyiség. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság gazdaságában problémák vannak, a divat szektor folytatta a növekedést. A Brit Divat Tanács szerint az ország divatipara a 2009-es 21 milliárd fontról 2015-re 28,1 milliárd fontra növekedett. A divatgyártás globalizált piaca a fast fashion jelenségnek kedvezett, a gyorsan változó olcsó és derűs ruhadarabok dömpingje arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy vásároljanak – figyelmeztetett a környezetvédelmi bizottság.

Azzal, amilyen módon megtervezzük, legyártjuk, és aztán elhasználjuk a ruháinkat óriási hatást gyakorolunk a környezetre. A ruhagyártás klímaváltozással járó kibocsátást okoz. Mindannyiszor, amikor berakunk egy adag mosást, műanyag szálak ezrei oldódnak ki a csatornán keresztül az óceánba. A harmadik világbeli üzemek esetében nem ritka, hogy a vegyi anyagokkal szennyezett vizet a gyártás végeztével szűrés nélkül öntik a folyókba, beláthatatlan károkat okozva ezzel. Világszinten az ipari vízszennyezés 20 százalékát a textil- és a ruhagyárak adják. A képlet ebben az esetben is hasonló, mint a társadalmi vonatkozásban: a nyugati világ hasznot húz az árból, az ázsiai lakosság pedig megbetegszik a szennyezett talajvíztől.

Óriási pazarlások

A kilencvenes évek közepén egy átlagos amerikai évi 28 ruhadarabot vett, ma ennek több mint a kétszeresét. Ugyanakkor a megvásárolt ruhákat egyre rövidebb ideig viseljük. Egy ruhadarabot átlagosan 36 százalékkal kevesebbet hordunk, mint 15 évvel ezelőtt. Különösen szembeötlő Kína esete: szűk húsz éve még átlagosan 200-szor vettek fel egy ruhát, mostanra alig több mint 50-szer. Ezek az adatok egy tavasszal a Nature-ben megjelent tanulmányból származnak, amely rendkívüli részletességgel mutatja be a ruhaipar környezetpusztító hatásait, elsősorban a fast fashionre fókuszálva. A ruhaipart egyre inkább uraló, rendkívül környezetkárosító modell miatt egyre több fölösleges, kevésbé tartós ruhát vásárolunk meg úgy, hogy egyre kevesebb pénzt költünk ruhára. Az UNECE szerint a fast fashiont leginkább fogyasztó globális középosztály mérete 2030-ra közel a duplájára fog nőni, a 2015-ös 3 milliárdról 5,4 milliárdra.

A ruhagyártás egyik alapanyagaként használt gyapot termesztése a világ összes évi vízfelhasználásának jelentős százalékát veszi igénybe. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának felmérése szerint kb. 1 kg tömegű farmernadrág teljes elkészítése (a gyapottermesztéstől a kész termékig) több mint 10 000 liter vizet igényel. A műszálas anyagoknak ugyan kisebb a vízlábnyomuk, de nagyobb a karbonvonzatuk. Becslések szerint a 2015-ös poliésztergyártás például 706 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával járt – ez 185 széntüzelésű erőmű éves füstölésével egyenlő.

A másik jelentős veszélyforrást a kemikáliák jelentik, azokat ugyanis három hullámban is használják a gyártás folyamatában: a növényvédő szereket a gyapottermesztéskor, a különböző vegyszereket a kelme megmunkálásakor és végül, de nem utolsó sorban festékeket a termékek színezésekor. A Greenpeace ennek kapcsán például 2014-ben gyermek- és sportruhákat vizsgált be, a teszt eredményeképp pedig egy sor veszélyes vegyi anyagot talált vezető ruhamárkák termékében.

A ruháink életútjának vége sem környezetkímélőbb az előállításnál. Egy 2015-ös adat szerint az előállított textilek 73 százaléka végzi szeméttelepeken. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában fejenként évi 30 kilogramm textilt dobnak ki átlagosan. A világon így a textil aránya a vegyes hulladékban a 22 százalékot is elérheti. Napjainkban évi 82 milliárd textilszemét keletkezik, ennyivel fel lehetne tölteni például Sydney teljes kikötőjét. A használt ruhák eladása sem megoldás, mert az egyre silányabb minőségű, de új ruhák sokszor elérhetőbb áron kaphatóak. A nagy százalékban kőolaj-alapú ruhák több száz év alatt bomlanak le, rengeteget pedig elégetnek, ami tovább emeli az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját. Bár már vannak látszólagos törekvések az újrafeldolgozásra, de egyelőre még elég kezdetleges.

A ruhaipari dolgozók kizsákmányolása

Az iparág emberi vonzatáról is fontos szót ejtenünk. Ahhoz, hogy egy pólót meg tudjunk venni pár euróért nem csak az kell, hogy ne fizessük meg a felhasznált erőforrások és a szennyezés valódi árát, hanem az is, hogy a dolgozók szánalmasan alacsony bérért varrjanak. Nem véletlenül koncentrálódik a textilipari gyártás nagy része olyan országokba, ahol a munkavállalói jogok nagyon gyengék vagy nincsenek szigorúan betartatva. Ez nem csak a bérezést érinti, hanem az egyéb viszonyokat is: sok ázsiai gyárban olyan körülmények között dolgoznak az alkalmazottak, többnyire nők. Az UNECE szerint a világon minden hatodik ember a ruhaiparban dolgozik. Az elmúlt években rengeteg hír jelent meg a ruhaipari munkások nyomorúságos munkakörülményeiről és kizsákmányolásáról, az iparágban dolgozó gyerekmunkásokról vagy éppen a kínai börtönben készített ruhacsomagolásokról. Bangladesben 2013-ban egy varroda összeomlása 1134 ruhaipari munkás halálát okozta. Ez a szörnyű tragédia fontos változásokat indított el a divat világában, amelyek a mai napig éreztetik hatásukat.

Mi lehet a megoldás?

Természetesen már több pozitív példa található arra is, hogy a ruhaipar egyes szereplői hogyan igyekeznek környezettudatosan előállítani a ruhákat, és technológiákat kifejleszteni az újrafeldolgozásra. Ez azonban olyan kis százalékban valósul meg, hogy egyelőre a legjobb, amit tehetünk, az a minél tudatosabb életmódra való törekvés, ami elsőre lemondásokkal is jár. De hamar eljön az a pont, amikor rádöbbenünk, hogy sok mindenre, aminek a használatát elhagytuk, semmi szükségünk nem volt. A csak természetes pamutot tartalmazó ruhák vásárlása sem megoldás, mert az ezekhez szükséges gyapot termesztéséhez használt műtrágya szintén környezetszennyező. Azt is tudnunk kell azonban, hogy számos olyan textília létezik, ami nemcsak környezetkímélő, hanem fenntartható alapanyagból készül, és így segíthet egy sokkal fenntarthatóbb életmód kialakításában is.

Kender, len és tencel

Ezek közé tartozik a kender, a len és a tencel is, amelyek előállítása kevésbé szennyezi a környezetet. A kender már a termesztés szakaszában 60-70%-kal kevesebb vizet használ, mint a pamut. A kenderből készült ruházat antibakteriális és gombaellenes, természetes UV szűrővel rendelkezik, és sokkal tartósabb. A gyártási szakaszban a kender sokkal kevesebb festéket vesz fel, mint a pamut, ezért a fehérítéshez minimális klórmennyiség szükséges.

A len tartósságát évezredek óta ismerik, hiszen a kender után az emberiség történetének egyik legrégebbi termesztett növénye. A vászon cellulóz rostokból készül, amelyek a száron belül nőnek. Az anyag rendkívül lélegző és tartós, könnyű, nedvszívó, antimikrobiális és hűvös. A pamuthoz képest a hőmérsékletet nyáron csökkenti. A kenderhez hasonlóan, a len is sokkal kevesebb vizet igényel, mint a pamut, és nem igényel semmilyen kémiai műtrágyát vagy rovarirtót. Fő előnye az ár. A kenderhez képest sokkal olcsóbb anyag.

A tencel még sokak számára ismeretlen. Ez az anyag cellulózból készül (sajnos többnyire fa, de vannak eukaliptusz változatok is), ezért teljesen biológiailag lebontható. Az anyag szerkezete rendkívül finom és antibakteriális, ami nagy előnyt jelenthet. A hátránya viszont az, hogy a gyártási folyamat során nagy mennyiségű kémiai oldószert kell felhasználni (az anyag fapép feloldásával készül). A kár csökkenthető ugyan, ha ugyanazt az oldószert többször újrahasznosítják a káros hulladék minimalizálása érdekében.

Egyértelmű tehát, hogy a rendkívül káros hatásokkal bíró ruhaiparban teljes átalakulására lenne szükség egy fenntarthatóbb és etikusabb működésért – ennek eléréséig azonban még hosszú az út. Vásárlóként első lépésként annyi biztosan tehető, hogy tudatos döntéseket igyekezzünk hozni, amikor ruhavásárlásra kerül a sor. Ez lehetne a változások egyik legfontosabb motorja.
Az Egyesült Királyságban elindítottak egy úgynevezett Second Hand September programot, aminek célja, hogy arra biztatja az embereket, hogy egy teljes hónapon át ne vegyenek új ruhákat, ezzel csökkentve a divatipar által okozott hatalmas mértékű szennyezést. A program lényege, hogy nem vásárolhatunk teljesen új ruhát. Azonban másodkézből megtehetjük ezt, vagy akár mi is tovább adhatjuk a megunt, ki nem használt ruháinkat. Ha minden brit részt venne ebben a kezdeményezésben, és csupán egy hónapig nem vásárolnának új ruhákat, akkor a Föld átrepüléskor keletkező szennyezés 900 szorosát spórolnák meg.

A környezettudatos előállítás és új technikák és anyagok kifejlesztése mellett a ruhaiparban bekövetkező pozitív változást mindenesetre az erős vásárlói tudatosság fogja majd meghozni.

Kovács M. Dóra

Forrás: eudne.com 2020.nov.

Fotó: Free-Photos Pixabay

Cikkajánló:

Fáradtság? Gyengeség? Fejfájás? Figyeljünk a vashiány jeleire!

Öleljünk minél többet!

Hidratált és ragyogó arcbőr a NIVEA Hydra Skin Effect termékcsaláddal

Mivel lepjük meg magunkat?

Schlovicskó Kata sminkmester 2021-es esküvői sminktippjei

Szeresd önmagad!

Almás süti Gretas Kitchen konyhájából

Kneipp-kúra a test, a lélek és a szellem harmóniájáért