Illatkalauz

By Frizura & Szépség

A parfümöket virágszirmokból, bimbókból, levelekből, szárakból, fás részekből, gyümölcsökből, magvakból, kérgekből, gyantákból, gyökerekből kivont illóolajokból és állati szekrétumokból nyerik. Az illatokkal kapcsolatban számos érdekesség, tudnivaló, sőt gyakran tévhit kering a köztudatban. Most ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Parfüm vagy kölni?

A keverék alkoholkoncentrációjának mértéke határozza meg azt, hogy parfümről vagy kölniről beszélünk. A parfümök 20–30%, az Eau de Parfum 8–12%, az Eau d Toilette 5–8%, míg az Eau de Cologne, azaz a kölnivíz 3–5% alkoholt tartalmaz.

Illatemlékezet

Egy-egy illatra, az illaton keresztül pedig annak a viselőjére akár évtizedekig is emlékezhetünk. Az illatemlékezet erősebb, mint az arc- vagy névmemóriánk.

Illatszerész

A XVI. században az illatokat úgynevezett illatszerészek komponálták. Az illatszerész rendkívül megbecsült foglalkozás volt, amelyet nem ritkán orvosok, patikusok, sőt még papok is gyakoroltak. Az első illatszerész Mauritius Frangipanni volt. Az ő nevéhez fűzhető az illatanyagok égetett szeszben történő feloldása.

Megkülönböztető erő

Egy átlagember egyszerre csak meglehetősen kevés, mintegy 3–5 illatot tud megkülönböztetni egymástól.

A fejtől a szívig

Az illatoknak először legmeghatározóbb, gyorsan elillanó, erőteljes „fejillatát” érezzük. Ezt az enyhébb, szolidabb „szívillat” váltja fel. Az illat „alapillata” csak hosszú idő múltán válik érezhetővé, de ez szinte egész nap körül lengi a viselőjét.

Egy kis parfümtörténet

A különféle illatszereket már az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, a perzsák és az ázsiai népek nagy előszeretettel használták. A parfümgyártás azonban csak jóval később, a 16. század elejére kezdődött el. A Firenzéből származó Medici Katalin a francia királyi udvarban hozta divatba a parfümöket, majd a 17. századtól Grasse vált a parfümkészítés bölcsőjévé. A kesztyűkészítők az ebben a régióban található növényeket és virágokat használták fel, hogy elfedjék a bőr gyakori kellemetlen szagát.

Az illatos kesztyűk igen csak nagy népszerűségre tettek szert abban az időben. Később, a 18–19. században egyre szélesebb réteg kezdett el parfümöket használni. A magukra adó hölgyek könnyed, egyjegyű illatokat használtak: leginkább levendulát, ibolyát és rózsát. A hölgyek és az urak hasonló illatokat viseltek, a parfümöket csak a 20. században választották külön férfi és női típusúakra. Ettől függetlenül ma is sok nő visel férfiaknak készült parfümöt. A 19. század végéig a folyékony parfümöket kizárólag növényi illóolajokból keverték ki, de időnként állati eredetű anyagokat is használtak, mint például az ámbra. A 20. század elején nagy változások köszöntöttek be. Divatba jöttek a többjegyű virágos illatkompozíciók és a keleties keverékek, a kémikusok pedig szintetikus alapanyagokat állítottak elő. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a parfümgyártás ipari mérteket ölthessen.

Grasse, a parfüm fővárosa

A Franciaországi Grasse-t a parfüm fővárosának is nevezik, ahol 3500 m² területű múzeum bemutatja a parfümök történelmét. A jázmin-, a tubarózsa- és a jácintmezők számára itt tökéletes a talaj és az éghajlat is kifogástalan. A jázmin illata évről évre különbözhet a klíma, az eső mennyisége és a talaj állapotától függően. Az sem mindegy azonban, hogy mikor szedik le a virágok szirmait. A jázmint a szirombegyűjtők még napfelkelte előtt szedik, mert amikor a nap felkel, már a virág az illatának a húsz százalékát elveszíti. A tapasztaltabb begyűjtők háromnegyed óra alatt fél kiló virágot tudnak leszedni, ami körülbelül ötezer darab virágnak felel meg. Ahhoz, hogy félkilónyi koncentrált olajat elő lehessen állítani, 400 kilónyi, azaz négymillió darab jázminvirág szükséges. Az indiai szantálfa az egyik legdrágább alapanyag. Ahhoz, hogy felhasználhatóvá váljon, körülbelül 30–50 év szükséges.

Kovács M. Dóra

Cikkajánló:

Legyen csodás a sminkünk! Ragyogjunk és csillogjunk az ünnepek alatt is!

Teszteltük a Nu Skin ageLOC Nutriol fejbőr- és hajápolási rendszert! Most ti is kipróbálhatjátok velünk!