728 X 90

A csontritkulásról

By Frizura & Szépség

A csontritkulás példátlan méreteket öltött modern korunkban. Hazánkban több mint egymillió osteoporosisos beteg él, akiknek többsége beletörődött abba, hogy állapotán életvitellel már nem, csak gyógyszeres kezeléssel, illetve gyógyszeripari kiegészítők rendszeres szedésével lehet javítani.
A csontritkulás terjedésének jól meghatározható okai vannak, amelyeknek csak elenyésző hányada kerül be a köztudatba. A „néma járvány” gyors terjedését leginkább az magyarázza, hogy a csont szöveti állományát csökkentő különböző faktorok egy időben, egymást mintegy felerősítve hatnak.

Egy-egy népbetegség kialakulásakor az emberek legfőképpen a tudománytól várják a segítséget. Az orvostudomány és gyógyszeripar – természetesen a megelőzés hangsúlyozása mellett – egyfajta kezelés-centrikus ”csontvédő programot” hirdetett, amelyben a páciens a legkülönbözőbb csonterősítő tablettáktól egészen a hormonokig, a mellékhatások széles skálájából „választhat”.
Mivel a csontszövet főként kalcium- és foszforsókból tevődik össze, logikusnak tűnt, hogy a kalciumtartalmú kiegészítők megoldást hozhatnak a betegség visszaszorításában. Mára azonban fény derült arra is, hogy a lakosság körében elsősorban nem a kalcium hiánya, hanem a meglévő kalcium beépülésének romlása, valamint a kalcium kivándorlásának gyorsulása okozza a csontbetegségeket. A szervetlen kalciumsókat nagy mennyiségben tartalmazó készítmények ilyen értelemben nem az osteoporosist csökkentették, hanem inkább sok borsot törtek a szemészorvosok, kardiológusok, urológusok és ortopéd szakemberek orra alá, mivel mérhetően emelkedtek a szemfenék ereinek megbetegedései, az érelmeszesedés, a vesekő és a mozgásszervi problémák illetve porckopások a szabályozatlan kalcium-kiegészítések miatt.
A táplálkozástudomány szintén nem áll a helyzet magaslatán. A javaslatok többsége megreked a tej- és tejtermék fogyasztás javaslatánál, jóllehet ma már bevallható, hogy ez utóbbiak nem hoztak átütő eredményt a betegség visszaszorításában. A kávézás elengedhetetlen része lett a napnak, a kólák, szénsavas üdítők, chipsek és egyéb „üres” rágcsálnivalók pedig szinte teljesen felváltották a gyümölcs- és zöldségfogyasztást a felnövekvő generációk körében. Mindezt a stressz és a dohányzás tovább súlyosbítja, így alakul ki korunk egészségügyi helyzete.
Hogy miért terjed a csontritkulás? Mert gyermekeinknél nem alakul ki a szükséges csontbázis, sőt nem ritka ma már a gyermekkori csontritkulás sem. Az emésztőrendszer korán megbetegszik, és alkalmatlanná válik a hasznos tápanyagok felvételére. A felnőttek rohanó életvitelében és étrendjében általánosak a felvágottas zsemlék, kávé, a cukrászsütemények, édes sütőipari termékek, nassolnivalók, csokoládés termékek, húsfélék. A csábító gyümölcsjoghurtok, ízesített krémtúrók, sajtkrémek, ömlesztett sajtok és egyéb, tejalapú csemegék jórészt az ízlelőrendszernek kedveznek. A natúr tejtermékek szeparálásokon, zsírtartalom-csökkentésen mennek át, végül alacsony tápértékű termék kerül a csomagolóanyagba. (Természetesen a tejzsírt és tejfehérjét külön megvesszük tejszín, tejföl és kazein-alapú adalékanyagok formában. Sportoló gyermekeink által előnybe részesített tejsavópor- és kazein-alapú fehérje kiegészítők szintén a tejből kivont alkotókból készülnek)
Hazánkban igen magas a fehérjefogyasztás, ezen belül is a – csontrendszer szempontjából előnytelenebb – állati fehérjék dominálnak. Mivel a fehérjetartalmú termékek alapvetően savas irányba tolják el a szervezet kémhatását, a csontokból kalcium vándorol ki, mintegy ellenhatásként, hogy közömbösítse a savas termékeket. A napi 100-120 grammos fehérjebevitel ilyen módon jelentős kalcium-deficitet eredményez. A koncentrált tejtermékek (sajt, sajtkrém, túró stb.) a jelek szerint igen magas állati fehérjetartalmuk – emellett a hozzáadott foszforsók miatt – sem képesek visszafordítani vagy csökkenteni a csontvesztési folyamatot. Ez különösképpen igaz az ún. húsos-sajtos étrend esetében, mivel a húsban gyakorlatilag nincs kalcium, viszont jelentős a savasító típusú fehérjetartalma. A húsféléken, tejtermékeken és tojásos ételeken alapuló hazai étrend ugyan fehérjehiánnyal nem fenyeget, azonban a csontozatra előnytelen hatással van. A megoldás a minőségi és mennyiségi változtatásban rejlik.
Mindezek után felmerül a kérdés: milyen étrend nevezhető „csontbarátnak” és milyen táplálékok előnyösek az újabb kutatások fényében? Erre az egyszerűbb népek adják meg a választ. Számos népcsoportnál megfigyelhető ugyanis, hogy a kalciumbevitel jelentősen elmarad a korszerű tudományos javaslatoktól, mégsem alakul ki körükben osteoporosis. Eleinte genetikai okokat sejtettek a háttérben, azonban kiderült, hogy az életvitelben, ezen belül is a táplálkozásban keresendők a megoldási kulcsok. Az egyszerűbb népek kvázi-vegánok vagy lakto-vegetáriánusok, vagyis döntően növényi alapanyagokon élnek kismértékű juh- és kecsketejjel, illetve abból házilag előállított termékekkel kiegészítve. Káros szenvedélyeik nincsenek, munkabírásuk átlag feletti, a nők csontozata – még több gyermek vállalása és a változó kor után is – szilárd. Fogazatuk ép, ízületeik fájdalommentesen működnek, a depressziót pedig nem is ismerik. Hogy lehet ez? A válasz a természethez közeli életvitelben, „biotermékekben”, mértékletességben, és a növényi élelmek túlsúlyában keresendő. Természetesen azokon a csendes-óceáni szigeteken, ahova egyes gyors étkezdék betették a lábukat, mára a cukorbetegség és szívinfarktus mellet az osteoporosis is felütötte a fejét és szedi áldozatait.
A táplálkozás kulcsszereplője a megelőzésnek és kezelésnek, azonban e terület jóval túlmutat a kalciumbevitel kérdésén. Az úgynevezett fehérjekérdés, a „nagy kalcium paradoxon”, és a káros szenvedélyek kérdéskörének megértése, a destruktív faktorok megismerése igen fontos e területen. A nyomelem és vitamin szabályozás, az ún. fitoösztrogének, a teljes kiőrlésű gabonák jelentőségének felismerése szintén elsődleges. Milyen ételek számítanak csontbarátnak? A tapasztalatok szerint a száraz hüvelyesek, az olajos magvak (diófélék), a szezámmag, a mák, a zabpehely, a rozs és egyéb teljes gabonák, csíráztatott gabonák és hüvelyesek (pl. szójacsíra), a lenmag, valamint a K-, B-vitaminokban, valamint folsavban gazdag zöldség (fejes saláta, savanyú káposzta, brokkoli, cékla stb ) és gyümölcsfélék rendszeres, tervszerű fogyasztása megfelelő ellátottságot biztosít, hiszen alacsonyabb és kedvezőbb fehérje tartalmuk és –összetételük mellett a kalcium, foszfor, vas, és más nyomelemek széles skálájának beviteléről gondoskodnak. Emellett természetesen a sportolás, napfény terápia, vízfogyasztás és lelki nyugalom is elsőrendű fontosságú.
Megállapítható tehát, hogy pusztán helyes táplálkozással akár vissza is fordíthatjuk a csontvesztési folyamatot. Ehhez személyes kutatás, a szervezet egyéni adottságainak ismerete és a változtatás igénye szükséges. Ha elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor már nem a táplálkozási hagyományok, szülői szokások, reklámok és üzleti érdekeltségek dominálnak döntéseinkben, hanem a józan megfontolások, nos, akkor érkeztünk el életünk fordulópontjához: a reformhoz.

Tóth Gábor
életmód és táplálkozástudományi tanácsadó
www.tudomanyeseletmod.hu

Fotó: www.kepguru.hu


[an error occurred while processing the directive]

Leave A Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírlevél regisztráció

Frizura és szépség

Jazmin Communications

Jazmin Communications

Jooble

Jooble