728 X 90

Babavárás – az első trimeszter

By Frizura & Szépség

A babavárás csodálatos dolog, tele izgalommal, örömmel, boldogsággal, reménnyel és szüntelen készülődéssel. Általában ilyen, és ehhez hasonló megfogalmazásokkal találkozhatunk az interneten. Persze, ilyen is tud lenni, sőt részben ilyen, de ennél sokkal összetettebb, nehezebb.

© 1997-2001 Stockbyte? All rights reserved Contact: Stockbyte? Freephone Ireland 1800 379 379 United Kingdom 0800 90 91 90 United States 1800 660 9262 Universal Freephone 00800 7862 2983 United States Phone 011 353 66 7149300 Fax 011 353 66 7180376 International Phone ++353 66 7149300 Fax ++353 66 7180376 Web http://www.stockbyte.com email info@stockbyte.com This image may only be used by a licensed user, it may not be reproduced without licensing the appropriate Stockbyte? high resolution CD or image. License available at http://www.stockbyte.com. If you have any questions regarding the terms of the license, contact Stockbyte? before use.

Csodálatos az a tény, hogy egy pici élet növekszik a hasunkban, hogy hétről hétre hihetetlen változásokon megy keresztül. És az is lenyűgöző, hogy tulajdonképpen az első három hónapban minden szerve kifejlődik és működésnek indul, dobog a szíve, kalimpál a kezeivel és a lábaival, iszik a magzatvízből, pisil, pislog stb. És mi ebből még semmit sem érzékelünk, csak a szűnni nem akaró hányinger, farkaséhség, hányás, kedvetlenség van úrrá rajtunk. Nehéz ez az időszak. A babára szeretnénk koncentrálni, de a rossz közérzetünk erősebb, ő veszi át a hatalmat. Félünk kimozdulni, félünk társaságban enni, rettegünk a hétváltó naptól, amikor minden rosszabb egy kicsit. A táskánk tele van különböző élelmiszerekkel: keksz, mogyoró, mandula, alma, müzliszelet, csoki. Mert az éhség nem válogat, félóránként ránk tör, akárhol vagyunk. És minden nap kiszalad a szánkon a bűvös mondat, ami sokszor ad erőt: „már nincs sok hátra a 12. hétig!” Lehet, hogy semmi nem fog változni, lehet, hogy gyökeres fordulatot vesznek a hormonjaink, és hipp-hopp jobban leszünk. Nem tudhatjuk, csak reménykedünk. Mindenfélét lehet hallani az ismerősi körből, de valahogy mi mégis nagyon várjuk azt a bizonyos hetet. Addig is foglaljuk el magunkat! Járjunk előadásokra, tudjunk meg minél többet a bennünk zajló folyamatokról, olvassunk sokat a szülés menetéről, informálódjunk kórházakról, szülésznőkről. Emellett persze pihenjünk nagyon sokat, relaxáljunk, sétáljunk!

Vizsgálatok
A pozitív teszt utáni felocsúdást követően érdemes felkeresni a nőgyógyászunkat, hogy hüvelyi ultrahang segítségével is megállapítsa a terhesség tényét. Ez egy örömteli vizsgálat, kérjük meg a párunkat, hogy ő is jöjjön velünk! Kapunk az orvostól mindenféle papírt, amelyekkel fel kell keresnünk a háziorvosunkat, akitől megkapjuk a beutalót az első vizelet- és vérvizsgálatra, valamint az EKG-ra. Ezután kérjünk időpontot a területileg illetékes védőnőtől. Tőle kapjuk meg a terhességi kiskönyvünket, megméri a súlyunkat és a vérnyomásunkat, valamint kifaggat minket a családjainkban (férj családja és saját család) előforduló betegségekről. Az elkészült leletek mindig legyenek nálunk, hiszen a nőgyógyászunk, a háziorvosunk és a védőnőnk is meg fogja nézni őket. A legjobb, ha kinevezünk erre a célra egy mappát, és abban gyűjtünk minden terhességi papírt és a kiskönyvünket. Az első trimeszter fontos vizsgálata a 12. héten esedékes. Ez az úgynevezett nyakredővizsgálat, amellyel a Down-kórt szűrik ki. Ez kétféleképpen történhet: ultrahang segítségével vizsgálják meg a baba nyakredőjét, vagy egy komplex vizsgálattal, amikor vért is vesznek tőlünk, és babánkat 4D-ben is láthatjuk. Az előbbi kb. 60%-nyi eséllyel dolgozik, míg utóbbi 80-90%-kal.

A testünk
Ahogy már írtam, jelentős változás még nem megy végbe a testünkön, legalábbis egy külső szemlélő még nem nagyon vesz észre semmit. Mi már érezhetjük azt, hogy a régi nadrágjaink nem annyira kényelmesek. Ez persze még nem a baba mérete miatt van így, hanem a puffadás, a belek tágulása, a csípőnk szélesedése okozhatja. Érdemes már most beszerezni egy-két kismamanadrágot, hiszen ezek annyira szuperek, hogy állítható derekuk miatt a korai időszakban is jól mutatnak rajtunk. Speciális pólókra vagy pulcsikra még nincs szükségünk, de arra figyeljünk, hogy a derekunk mindig védve legyen.

Az ételeink
Nagyon nehéz téma. Állandóan éhesek vagyunk, de nem sok ételt kívánunk. A zöldségek és gyümölcsök helyett inkább csokit, kekszet vagy csipszet ennénk. Az első trimeszter még a túlélésről szól, nem a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásról. Majd ha már nem küzdünk a reggeli émelygéssel, akkor jöhet a zabkása friss gyümölccsel! De addig örülünk, ha bennünk marad valami. Fontos, hogy sose éheztessük magunkat! Nincs kifogás, enni szinte bárhol lehet, és egy kisbabát váró nőnek kell is! Ha egy hosszabb éhezés (1-2 óra) után hirtelen enni kezdünk, akkor az nagyobb eséllyel landol majd a WC-ben!

A környezetünk
Mindenki örül a hírnek, minden nap érdeklődnek hogylétünk felől. Ez így van rendjén, de meg kell érteniük, hogy most érzelmi hullámvasúton ülünk, és nem mindig van kedvünk erről beszélni. Párunk még nem tud bekapcsolódni a babavárásba, ő csak azt látja, hogy szaladunk a mosdóba, és lestrapáltan jövünk ki onnan. Egy együttérző tekintet is sokat segít nekünk ilyenkor. Szánjunk időt a közös beszélgetésekre, meséljünk a testünkben folyó változásokról. Egy-két otthoni feladat is rá hárul majd, mert nem mindig lesz kedvünk és erőnk elmosogatni vagy bevásárolni. De egy jól működő, harmonikus kapcsolatban ezek a dolgok természetesek.

Kitartást kívánok minden sorstársamnak, már nincs sok hátra a 12. hétig! 🙂

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: Lansinoh baba és mama termékek – www.pro-mama.hu


[an error occurred while processing the directive]

Leave A Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírlevél regisztráció

Frizura és szépség

Jazmin Communications

Jazmin Communications