Egy szülinapos gondolatai

By Frizura & Szépség

Ma van a szülinapom. Ilyenkor az ember kicsit jobban összegez és ránéz az eddigi életére.

Sokat tanultam az évek alatt. Én is azok közé tartozom, akik nem maguktól indultak el a belső úton, hanem szükségesek voltak hozzá az élet kihívásai és pofonjai. Visszanézve azt látom, hogy kellettek és nem is tudom mit változtatnék, mert akkor ma nem az lennék, aki vagyok. Szeretem, hogy nem adtam fel soha. Az élet hullámai ugyan az utamban álltak, de tartósan nem tudtak lenyomni vagy ha meg is tették akkor is csak ideig-óráig kerekedtek fölém. Erre visszanézve jó érzés tölt el. Néha úgy érezzük, hogy nem haladunk eléggé, de ha jobban ránézünk az életünkre, akkor vesszük észre, hogy annyi minden – köztük sok apróság is – beteljesült már, csak azok sokszor elvesznek az újabb célok fényében.

Teremtő varázsdobozom

Nem olyan régen néztem vissza a teremtő varázsdobozom tartalmát, amit körülbelül 15 éve készítettem és tettem tele álmokkal, vágyakkal. Rá kellett jönnöm, hogy számos csoda megvalósult belőlük. Remélem, hogy nektek is van ilyen. Itt írtam róla korábban.

Nem azok közé tartozom, akiknek minden az ölébe hullik. Keményen meg kellett küzdenem sok mindenért, de ma már nem bánom, mert emiatt tudom igazán értékelni azt ami van az életemben, nem veszem természetesnek a jó dolgokat, történéseket. Ma már értékelek minden apró szépséget.

Megtanultam egyre jobban kiállni magamért, nemet mondani és nem félni szeretni, kimutatni az érzelmeimet még akkor is, ha azzal visszaélnek. Az önmunkának és a meditációnak hatására már sokkal rugalmasabban állok az élet kavalkádjához. Próbálom függetleníteni magam és a jó dolgokra koncentrálni és szeretetteljes emberekkel körülvenni magam, velük kapcsolódni. Az elengedést gyakorolni, még ha nehéz is. Már ezzel is jobban állok, mint pár éve.

Szerencsés vagyok, mert van családom, még akkor is, ha ez az utam se volt egyszerű gyerekkoromtól kezdve, de ma már mélyebbre haladva az élet kutatásában látom, hogy ennek is meg van az értelme. Megtanultam megbocsátani és megérteni a szüleimet, átérezni a döntéseiket, a lehetőségeiket, mit, miért tettek. És hálásnak lenni nekik az életemért, mert végül is nélkülük ma nem lennék itt, és nem lehetnék egy csodás fiú boldog anyukája. Az élet kihívásai és Orvos – Tóth Noémi könyve – elindított a múltam feldolgozását segítő kutatás útján is. Sok nehézség és megpróbáltatás volt az én őseim életében is. Hálás vagyok apai nagymamám sok történetéért, aki mindig csak mesélt. Most már tudom mekkora kincs volt ez, mert a múlt megismerésével erőt is adott, hogy megértsem a dolgokat és jobban feldolgozzam.

Anyukámat faggatva az Örökölt sorsok című könyv hatására szintén sok mindent megtudtam erről a családi ágamról is, és érzem magamban az őseim erejét, amely mint megtudtam, az 1300-as évekre is már visszavezethető. Sokáig nem örültem, hogy Erdélyben születtem, mert annyi megpróbáltatást okozott nekem a gyermek- és kamaszéveimben, hogy menekültem volna előle, kitöröltem volna. Ma már tudom, hogy nem véletlen volt az sem és boldog vagyok, hogy egy ilyen csodás és történelemben gazdag részére érkeztem a világnak, ahol sok minden elindult és még ma is sok csoda vár. Nektek is ajánlom, hogy tudjatok meg többet a múltatokról és beszélgessetek minél többet a szülőkkel, nagyszülőkkel, minél többet megtudva az ősökről. Már magától a információktól több minden helyre kerülhet az ember életében, elindíthat a gyógyulás útján egy jobb és teljesebb életet kínálva.

Hála mindenért

Összegezve, boldog vagyok és hálás a Jóistennek az életemért. Elsősorban a fiamért, az igaz barátaimért, a családomért, otthonomért és hogy olyan dolgokat csinálok, amit szeretek.

Nem akarok már olyan dolgokat végezni, amelyek nem a szívemből jönnek. Rájöttem, hogy úgy vagyok hasznos a világnak, ha szívemből élek, bár Lucifer mindig megkísért, mert a jó és rossz oldal folyamatosan harcol a lelkeinkért, de igyekszem a szívemre hallgatva jól dönteni. Természetesen nekem se sikerült mindig az elmúlt években, de azokból próbálok tanulni, észrevenni a kísértéseket, még ha a legsármosabb mosoly vagy legjobb ajánlat kíséretében érkeznek is. Ebben még nem vagyok olyan jó, mert olykor túl naiv és őszinte vagyok, de ezen is dolgozom. Az önmunka, a tudatosságunk fejlesztése, azaz a belső úton való elindulás a legfontosabb. Ajánlom nektek is!

Az egyetlen út a szeretet útja, a megbocsátás, a kitartás és hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy mi szeretnénk hogy bánjanak velünk.

Ma a szülinapomon és a mostani napokban elhatároztam, hogy jöhet bármi, a középpontomban és a szeretetben maradok. Nagyon vicces az élet, ahogy megkísért ma is mailekkel, rosszabb hírekkel, az elmúlt napokban emberekkel, akik próbára teszik a hitem, a lelki békémet. Mindig résen kell lenni. Szerencsére a Jóisten nagy adag hittel áldott meg.